A vese
Az embereknek általában két veséjük van, amelyek az alsó bordák alatt a hát két oldalán helyezkednek el. Felnőttekben mindkét vese kb. 12 cm hosszú és kb. 180g súlyú. A vesék a szervezet szűrő rendszerei. „Kimossák” a veseartériákon hozzájuk folyó vért, és megtisztítják a mérgező salakanyagoktól, mint a karbamid, az urea és a kreatinin, melyek a fehérjék lebomlásának melléktermékei. Étrendünk számos sót, és ásványi anyagot tartalmaz, amelyek alapvető fontosságúak az egészséghez. A szervezetünknek azonban nincs szüksége valamennyi sóra, és a vesék feladata az, hogy a felesleget eltávolítsák a vizelettel. A salakanyagok és a sók eltávolításával a vesék képesek a szervezet vízháztartását egyensúlyban tartani.
A fentieken kívül a vesék számos más fontos feladatot is ellátnak:
- Hormonokat (kémiai hírvivő anyagokat) termelnek, melyek szabályozzák a vérnyomást, és a vértérfogatot
- Eritropoietint állítanak elő, ami a csontvelőt több, a szervezetben oxigént szállító vörösvértest termelésére serkenti.
- D vitamint termelnek, ami az egészséges csontokhoz szükséges.
Veseelégtelenség
A vesék nagyon nagy tűrőképességű szervek és a legtöbb ember akkor is tökéletesen jól van, ha csak veseműködésének 20-25%-a marad fenn. Teljes veseelégtelenség esetén azonban a vesék tovább már nem képesek kiválasztani a mérgező salakanyagokat a vizeletbe. A salakanyagok koncentrációja a vérben megemelkedik és megbetegszünk.
Kétfajta veseelégtelenség van. Akut veseelégtelenségben, ami a veséket érő hirtelen károsító hatás következtében alakul ki, a vesék kis időre leállhatnak, de ezt követően részben vagy teljesen ismét működőképessé válnak. A krónikus veseelégtelenség egy olyan progresszív állapot, amikor a vesék hosszú idő, gyakran több év alatt, visszafordíthatatlanul károsodtak. Ez az állapot kialakulhat fertőzés, az immunrendszer betegsége miatt bekövetkező veseállomány-gyulladás, cukorbetegség, magas vérnyomás, vagy örökletes megbetegedés miatt. Az előrehaladott krónikus veseelégtelenség végállapotú vese néven ismert - ekkor a vesék már nem képesek további működésre.
A krónikus veseelégtelenség egy súlyosbodó állapot, amelynek következtében a vesék visszafordíthatatlanul károsodnak
A veseelégtelenség tünetei
A legtöbb ember azt veszi észre, hogy gyengének érzi magát, fásult és könnyen elfárad. Étvágya csökken, az ételeknek szokatlan íze van. A veseelégtelenségnek azonban vannak egyéb, általános tünetei is:
- Viszketés
- A vizelet mennyiségének csökkenése, vagy éjszaka jelentkező vizelési inger
- Hányinger, hányás, különösen reggel, hasmenés
- Bőrpigmentálódás (festékes foltok) és véraláfutások könnyebb jelentkezése
- Csökkent szexuális aktivitás
- A bokák és a lábak vizesedése (bedagadása)
- Légszomj
- Mellkasi fájdalom
- Izomgörcsök, és rángások
Ha a veséje már nem működik megfelelően, vannak olyan kezelések, mint pl. a hemodialízis, peritoneális dialízis, melyek képesek eltávolítani a salakanyagokat a szervezetéből, és így lehetővé teszik az életben maradást. A dialízis azonban nem végzi el a vese több más életfontosságú feladatát, pl. a vörösvértestképzést. E szempontból csak egy vese transzplantáció segíthet.
A dialízis nem képes elvégezni a vese számos egyéb életfontosságú feladatát.
Az élő vese adományozás fontosabb szempontjai
Ma sincs lehetőségünk arra, hogy az elpusztult szervek működését gyógyszerrel rendezzük, avagy technikai eszközökkel (műszervekkel) pótoljuk. A halottból származó vesék száma korlátozott, így a veseelégtelenség miatt kezelt várakozók száma, és a várakozási idő folyamatosan emelkedik. Az átültethető szervek iránt egyre nagyobb az igény, egyre több beteg szorul dialízisre, az átlagos várakozási idő pl. Németországban 5 év, míg hazánkban 2-3 év. A várakozási időt lerövidítendő Norvégiában 1973 óta törvényileg szabályozták, hogy az élő adományozót a halott szervekkel szemben előnyben részesítik. Mielőtt egy veseelégtelenség felé haladó beteget felvesznek a halott vesére várakozók listájára, a betegnek bizonyítani kell, hogy, sem rokonságában, sem baráti körében nincs számára alkalmas élő veseadományozó. Ott a felvilágosítást, a beteget kezelő nephrológus orvosa végzi.
A törvény bevezetése óta az átültetett vesék kb. a felét élő adományozókból nyerik, és így a várakozási idő jelentősen lerövidült jelenleg kb. 7-8 hónap.
Az élő vese adományozás kockázata
A halálozási arány kevesebb, mint 0,03 %, 1999 és 2002. között több mint 15 ezer élődonációt végeztek az Egyesült Államokban, két esetben végződött halállal. Ez az arány kevesebb, mintha valaki az Egyesült Államokban gépkocsit vezetne két éven át, vagy két gyermeket szül.
Az esetleges újabb műtét, és kórházi visszavétel gyakorisága kevesebb, mint 1 %, és a veseadományozók csupán 1,5 %-a igényel vérátömlesztést.
A műtét utáni szövődmények, mint sebfertőzés, tüdőgyulladás, mélyvénás, és tüdő vérrögösödés megközelítőleg 3,1 %.
A tükrözéses vese eltávolítás szövődményei egy kicsivel nagyobbak, mint a nyitott vese eltávolításának.
Kockázati tényezők
Az adományozó kora
Az előrehaladott kor nyilvánvalóan a szövődmények számát növeli, de a centrumok nagy többsége az idősebb donort is elfogadja, a felső korhatár azonban rendkívül változó.
Amerikai adatok (UNOS) a programban részt vevő centrumok 27%-a nem határoz meg felső korhatárt, 6%-a azt 55 évben adja meg, 13%-a 60-ban, 70%-a 70, míg 3%-a 80 éves korig távolít el vesét.
Az idősebb donorok felhasználhatóságának gátja, hogy idősebb korban a vese vizelet elválasztó egységeinek száma kevesebb, és így az átültetett vese rövidebb ideig fog élni, mintha az fiatalabb donorból származna.
A centrumok nagy többsége 18 évnél fiatalabb donort nem használ fel. A 18-20 év körüli donorok esetében rendkívül gondos kivizsgálás szükséges.
Sebészi szövődmények
Általában a szívkoszorús erek betegségei, agyi erek betegségei, idült tüdőbetegségek jelentősen növelik a műtét körüli szövődményeket, és így a veseadományozás ellenjavallt.
Dohányzó donorok esetében célszerű a dohányzást 8 héttel a tervezett műtét előtt megszüntetni. Számos centrumban dohányzás esetében a donációt nem végzik el.
A kövérség fokozott kockázatot jelent a vérrögösödés szövődmény szempontjából. A kövér betegeket gondosan ki kell vizsgálni.
A kövérebb betegek nem szenvednek hátrányt, az adományozást követően, ami a veseműködést illeti.
Fokozott véralvadási készség /Hypercoagulabilitás/
Fokozott kockázatot jelentenek a vér rögösödésének szövődményei, ezért ellenjavallatot képez, az ilyen betegek esetében az V-ös véralvadási faktor, és a cardiolipid ellenanyag kimutatása szükséges. Akinél az V-ös véralvadási faktor mutációját lehet kimutatni, és nem volt anamnézisében vérrögösödés szövődménye, nem szükséges kizárni az adományozásból, mert a szövődmény alacsony a műtét után adott, véralvadást megelőző kezelések miatt.
Átvihető betegségek
AIDS, májgyulladás. Könnyen átvihető a vesével, így a donáció kizáró tényezője. A nyirokrendszer daganatai, és az emberi herpeszvírus átvitele esetén, fehérvérűség, bénulások, vagy más rosszindulatú daganatos megbetegedések alakulhatnak ki. Élő vese adományozás ezen aktív betegségek esetében nem végezhető el.
Gyógyított vérbaj, vagy tüdővész, vagy Cytomegalo vírus pozitivitás esetében a szervadományozás elvégezhető. A donor esetében figyelni kell a családi előzményekben már előfordult daganatos megbetegedésekre is.
Bőrrák, veserák, emlődaganat, a legtöbb vérképző rendszeri daganatos megbetegedések, gyomor tumor, és más rosszindulatú megbetegedések a szervadományozás ellenjavallatát képezik. A daganatok korábbi gyógyítása, gyógyszeres úton egy további gondot jelent. Elvégezhető a veseadományozás abban az esetben, ha a donornak kezdődő bőrrákja, vagy méhszáj daganata van. A hólyag kezdődő daganatos megbetegedése az adományozást kizárja.
A megmaradt vese károsodásának lehetősége, valószínűsége:
Figyelembe kell venni, hogy a donor gondolataiban felmerülhet, hogy a későbbiek során károsodik az egészsége tekintettel arra, hogy egy veséje van. Nevezetesen figyelemmel kell lenni a későbbi veseműködésre, ha eredetileg is érintettek voltak a vesék, vagy még nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a szív és érrendszeri betegségek csökkent vesefunkcióhoz vezethetnek. Az élő vesedonorok több mint 20 éves követése azonban bizonyította azt, hogy sem vesekárosodás, sem a magas vérnyomás nem alakul ki a szervadományozást követően.
Természetesen figyelembe kell azt venni, hogy az esetek nagy többségében az adományozást követően rövidtávú megfigyelések állnak rendelkezésre, a hosszú távú megfigyelések száma viszonylag csekély.