Tüdő
A légző rendszer fő szerve a tüdő biztosítja a minden sejt működéséhez alapvető fontosságú oxigént. A mindennapi életben megszoktuk, hogy a bevitt kalóriákból energia lesz. Ahhoz azonban, hogy ez a folyamat végbemenjen egy kevésbé látható dologra az oxigénre is szükség van. Miután ez láthatatlanul, és elegendő mennyiségben a környezetünkben hozzáférhető, meglétével kevéssé foglalkozunk
A két leggyakoribb tüdőbetegség – az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) – legalább fél millió magyart érint. Európában a lakosság számához viszonyítva Magyarországon halnak meg a legtöbben COPD-ben is. A transzplantáció olyan ritkábban előforduló, a tüdőszövet gyors pusztulásával járó tüdőbetegségek esetében is szükséges lehet, mint például a cisztás fibrózis, vagy a tüdőfibrózisok. Ezek a betegek döntően fiatalok, tüdejük nem képes az oxigénfelvételt biztosítani, az egyetlen lehetőségük az átültetés.
Donor van, csak a várólista hosszú
Az első magyar beteg 1996-ban kaphatott új tüdőt, az egyik legnagyobb európai mellkassebészeti centrumban, Bécsben. Azóta a magyar betegeknek államközi megállapodás keretében nyílik lehetőségük a Bécsben végezhető átültetésre, szigorú kritériumok alapján. Ez az oka, hogy a betegek nehezebben kerülnek fel a várólistára, mint más, az országban végezhető szervátültetés (szív, vese, máj, hasnyálmirigy) esetében. Magyarországon a tüdő az egyetlen szerv, amelyből több donor szerv áll rendelkezésre, mint a beültetésre várók száma.
A tüdőátültetés (vagy más néven tüdőtranszplantáció) egy sebészeti szervátültető eljárás, amiben a páciens beteg tüdejétrészben vagy egészben egy donor tüdejével kicserélik. A donor lehet akár élő, vagy halott is, egy élő donor csak fél tüdejét adhatja oda a betegnek. Vannak olyan eljárások, ahol a tüdő egészét ki kell cserélni, ez olyan betegségeknél fordul elő, mint például a cisztás fibrózis. Igaz, hogy a tüdőátültetés rengeteg veszéllyel jár, azonban a végső stádiumú betegeknek meghosszabbíthatja az élettartamát és javíthatja az életminőségét.
1983-ban volt az első sikeres hosszútávú féltüdő-átültetés, 1986-ban az első sikeres hosszútávú teljes tüdőátültetés, Magyarországon először 2015. december 12-én végezték az eljárást, sikeresen.
Számos tüdőbetegség előrehaladott vagy végstádiumában a legkorszerűbb gyógyszeres és sebészi kezelés ellenére olyan légzési elégtelenség alakulhat ki, ahol válogatott esetekben, arra alkalmas betegeknél utolsó terápiás lehetőségként a szervátültetés (transzplantáció) válhat szükségessé.
A tüdőtranszplantációs műtét során a súlyosan beteg tüdőt új, egészséges donor tüdőre cserélik. A donor tüdőt egy olyan – szakértői bizottság által – agyhalottnak nyilvánított egyénből veszik ki, akit előzetesen donációra alkalmasnak ítéltek. A tüdőtranszplantáció célja, hogy műtét után a betegnek jobb életminőséget és életkilátást biztosítson.
A tüdőbetegség gyors romlása mellett az oxigénfüggőség, a fokozódó ágyhoz-kötöttség, a mind gyakoribb és hosszabb időt igénylő kórházi kezelések, a fokozódó szociális elszigetelődés, az életminőség gyors és erős romlása, valamint a várható élettartam rövidülése tehetik indokolttá a tüdőátültetést.
Sajnos nem minden légzési elégtelen betegnél választható ez a kezelés. Egy hosszú, alapos kivizsgálás során olyan más szervi és/vagy pszichés problémákra derülhet fény, amelyek nagyon kockázatossá tennék az adott beteg számára ezt a beavatkozást.
A kivizsgálást követően a végső döntést a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslata alapján a műtétet végző transzplantációs központ hozza meg.
A tüdőtranszplantáció menete
A tüdőtranszplantációs műtét egy összetett mellkassebészeti beavatkozás, melyet nagy tapasztalattal rendelkező mellkassebész team végez. Maga a tüdőbeültetés rendszerint 4-6 órát vesz igénybe.
A transzplantációs riadó során párhuzamosan két team kezd el dolgozni. Az egyik csapat elindul a szervkivétel helyére, ami Eurotransplant donáció esetén akár külföldön is lehet, ők a donor, vagy szervkivevő team. A másik csapat elkezdi a klinikánkra érkező, tüdőtranszplantációra váró beteg előkészítését, ők a recipiens, vagy beültető team.
A riasztott beteg klinikánkra való beérkezését követő, szokásos orvosi felvétel és néhány rutinvizsgálat (pl.: friss labor, mellkasröntgen) elvégzése után megkezdődik a műtéti előkészítés. A két csapat párhuzamos munkáját folyamatosan összehangoljuk.
A recipienst a műtőbe a donor team visszaérkezése előtt kb. 2 órával visszük, mivel körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a beteget az új tüdő fogadására előkészítsük. Természetesen eszközös beavatkozásra (kanül-behelyezés, stb.), altatásra csak akkor kerül sor, ha a donor team a szervkivétel helyén a kivett tüdőt beültetésre alkalmasnak ítélte.
Sajnos a szerkivétel során, illetve igen ritka esetekben a szervkivételt követően adódhatnak olyan problémák, melyek a szerv beültetését meghiúsítják. Ilyenkor a transzplantációs riadó folyamatát meg kell szakítanunk, és végül a beteget hazabocsájtjuk.
Ez a betegnek és a hozzátartozóknak is megterhelő lehet lelkileg, ám ez garantálja, hogy a transzplantációra váró beteg a lehető legjobb és legbiztonságosabb kezelésben részesül.
Természetesen a recipiens tüdejét nem vesszük ki mindaddig, amíg a donor tüdő meg nem érkezik a kórházba. A donor csapat visszaérkezésekor veszi kezdetét a műtét azon része, ami a tüdőtranszplantációt jelenti. Kétoldali transzplantáció esetén először csak az egyik oldali tüdőt vesszük ki és ültetjük be helyére az új tüdőt, majd a másik oldalon is megismételjük ezt a folyamatot. Műtét során a mellüregben termelődő sebváladék és a bennrekedt levegő elvezetése érdekében a beteg mellkasában oldalanként 2-2 szívó draint hagyunk vissza, melyeket később távolítunk el. Transzplantációt követően a beteget az Intenzív Osztályra (ITO) szállítjuk.
A műtétet a biztonság érdekében időnként szívmotor, vagy úgynevezett „műtüdő” ECMO (extracorporális membrán oxigenizátor) védelmében végezzük. Az ECMO készülék csöveit általában a lágyékhajlatban futó nagy erekbe építjük be. Előfordulhat, hogy a műtétet követő első napokban is szükség van még erre a készülékre, hogy segítsük az új szerv működését.
Műtét közben vagy utána súlyos vérzés léphet fel, ami vérkészítmények adását, illetve újabb operációkat tehet szükségessé.