Máj

Máj

A máj az emberi szervezet legnagyobb mirigye, mely többek között a méregtelenítésért felelős. Szerepe nélkülözhetetlen az anyagcsere folyamatok normális működéséhez. A máj termeli a koleszterint, mely az epe fontos alkotórésze, tisztítja a beérkező vért, keményítőt tárol, valamint számos létfontosságú fehérjét és alvadási faktort termel, A, D és B12 vitaminokat raktároz. A toxikus anyagok lebontásában (a vérből kiszűri a méreganyagokat), a vas és réz anyagcserében, illetve a bilirubin anyagcserében is elsődleges szerepet játszik.

A máj felépítése

A máj 1300-1500 gramm tömegű, mirigyes szerkezetű hámszerv. Nagyrészt a jobb bordaív alatt helyezkedik el, míg bal lebenye a gyomortájék területére nyúlik át. A májon megkülönböztetünk egymástól rekeszi felszínt és zsigeri felszínt. Két lebennyel – a jobb lebeny jóval nagyobb mint a bal – rendelkezik.

 Ezen belül 1-2 mm átmérőjű lebenykék találhatóak. A máj több tízmillió kis lebenykéből áll. Felszínének jelentős részét hashártya borítja, mely kettőzött lemezeivel a rekeszhez, valamint az elülső hasfalhoz rögzíti. Az epehólyag közvetlenül a máj alsó felszínéhez van hozzánőve.

A máj fő funkciói

Elengedhetetlen szerepet játszik az anyagcsere folyamatokban, a méregtelenítésben, illetve egyes vegyületek termelésében és tárolásában. A szervezet által termelt aminosavakból véralvadási faktorokat, szállítófehérjéket, valamint gyulladásos folyamatokban résztvevő fehérjéket termel. A zsíranyagcserében szabályozza a vérzsír szintet, a zsírok bontásán keresztül. A szénhidrát anyagcserében a vér cukortartalmát szabályozza. Képes a cukor előállítására, raktározására, valamint lebontására.

Az emberi testben megtalálható koleszterin csaknem felét a máj állítja elő, míg a fennmaradó rész az elfogyasztott táplálékkal kerül a szervezetbe. A máj által termelt koleszterin az epe előállításához szükséges. A májban kiválasztódott epe addig raktározódik az epehólyagban, amíg az emésztéshez a szervezet fel nem használja.

A májban raktározódó keményítő (glikogén), glükóz formájában kerül a véráramba. illetve emeli meg a vércukorszintet fokozott fizikai terhelés esetén.

A máj betegségei

Akut májbetegségek:

Az akut májbetegségek között a leggyakoribb a gyerek -, vagy fiatal felnőttkorra jellemző fertőző májgyulladás, melyet az „A” típusú májvírus okoz. A másik akut májbetegség a májtályog, ahol a tünetek súlyos gyulladást jeleznek.

Krónikus májbetegségek:

A krónikus májbetegségek leggyakoribb oka a túlzott alkoholfogyasztás, de ide sorolhatjuk az autoimmun betegségnek számító vírusos májgyulladást, valamint a vasraktározási és rézraktározási májbetegségeket is.

A különböző májbetegségek feltárásában fontos szerepe van a májfunkciós laborvizsgálatnak is, ami felvilágosítást ad a máj gyulladásos eltéréséről, az epe kiválasztásról és a gyógyszerek, alkohol, drog, illetve egyéb toxikus anyagok májkárosító hatásáról.

A máj rendkívül nagy regenerálódási képességgel rendelkezik. Mégis bizonyos körülmények között a máj visszavonhatatlanul károsodik. Ennek oka lehet veleszületett rendellenesség, túlzott alkohol vagy gyógyszerfogyasztás, daganatos betegség, vagy májgyulladást okozó vírusok. A máj zsugorodása (szaknyelven: cirrózis) alakulhat ki, mely igen súlyos szövődményekhez vezet. Ilyen szövődmény például a nyelőcső visszerességből származó vérzés, a salakanyagok felhalmozódása, ismételt fertőzések jelentkezése. E szövődmények akár halálosak is lehetnek. Gyakran az egyetlen lehetőség ilyenkor a megbetegedett máj eltávolítása és egy új, működő máj beültetése.

A májbetegség legjellemzőbb tünete a sárgaság. Ez a szem és a bőr sárga elszíneződését jelenti, mely akkor alakul ki, ha az epe és annak bomlástermékei a vérben felhalmozódnak. Egyéb tünetek lehetnek még:

• Súlyos, állandó viszketés
• A vizelet sötét elszíneződése
• Zavart tudati állapot, kóma kialakulása
• Vérhányás
• Véraláfutások jelentkezése testszerte, vérzékenység kialakulása
• Világos, agyagszínű széklet
• Jelentős, hirtelen haskörfogat növekedés

Szerte a világon naponta súlyos betegek százai esnek át szervátültetésen, mely a beteg szerv cseréje után egy egészségesebb, aktív élet lehetőségét teremti meg számukra.

A májátültetés eredményessége rendkívül sokat javult az első transzplantáció óta. Húsz évvel ezelőtt a betegek 35%-a volt életben az átültetést követő első év végén. Mára a betegek több mint 90%-a él az első év végén, köszönhetően a gyógyszeres - úgynevezett immunszupresszív - kezelés és a sebészi technika fejlődésének.

A májátültetés

Ahhoz, hogy a májátültetés megtörténhessen, számos vizsgálaton kell átesni. Az úgynevezett I. fázis vizsgálatok egy nagyon részletes belgyógyászati kivizsgálást jelentenek, melyek célja, hogy a szervezet teherbíró képessége illetve esetleges kizáró körülmények ismertté váljanak. Ezt általában a májátültetést javasló belgyógyászati osztály végzi el. A II. fázis vizsgálatainak célja azt vizsgálni, hogy milyen környezetbe (erek állapota, és esetleges érfejlődési eltérések) kerül a szervezetben a beültetendő új máj. Ugyancsak ilyenkor készül fel a Vérellátó Szolgálat a májtranszplantáció során várható vérigényre. A II fázis vizsgálatai már a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján történnek. Ezt követően kerülnek a betegek az úgynevezett "Várólistára", ahol azok a minden szempontból transzplantációra alkalmas betegek vannak, akik számára bármikor adódhat egy vércsoportban és méretben megfelelő máj.

A műtét

A májátültetés alapvető sebészi technikája az elmúlt mintegy 25 évben fejlődött ki. Ez döntően két fő lépésből áll: a megbetegedett máj eltávolításából és az új máj beültetéséből a jobb felső hasfélbe, az eredeti máj helyére. Bár ez egyszerűnek hangzik, mégis nagy kihívást jelent a sebész számára, és a műtéti idő hat és tizenkét óra között változhat. A beültetésben 3 sebész, 2 aneszteziológus, és több asszisztens vesz részt. A műtét során a beteg májat leválasztják a májat ellátó nagyerekről és az epevezetékről, majd az új májat a régi helyére helyezik, és mindezekkel a képletekkel újra egyesítik.

Még az előkészítés késői szakaszában,vagy akár a mütét közben is adódhat olyan helyzet, hogy akár a donormáj alkalmatlansága, akár egyéb ok miatt a mütét elhagyására kényszerül a sebész

A műtét után

A műtétet követően az intenzív osztályra kerülnek a betegek. Itt várhatóan lélegeztető géppel fogják kezelni, melyről 24-48 óra multával fogják levenni. Néha előfordul, hogy a lélegeztetés ettől hosszabb ideig tart. Amikor a beteg felébred az intenzív osztályon, csövek fognak a hasából kilógni. Ezek célja, hogy a máj körüli folyadékgyülemet levezessék, és időben észlelni lehessen egy esetleges vérzéses vagy fertőzéses szövődmény kialakulását. Ezeket a csöveket vagy még az intenzív osztályon, vagy később a sebészeti osztályon eltávolítják.

Általában 3-10 napos intenzív osztályos kezelés után a beteg sebészeti kórterembe kerül. Itt további 2-3 hét kezelés történik a hazamenetel előtt. Ez alatt az idő alatt a korai kilökődési reakció jeleit, esetleges hasi vagy mellkasi folyadékgyülem kialakulását, fertőzéses szövődmény kialakulását figyelik. Nagyon fontos, hogy betegek minél hamarabb próbáljanak meg a gyógytornász segítségével az ágyból kikelni, mert ez sok keringési zavart előzhet meg. Ez a gyógyulási időszak a gyógytorna és a fokozott, szájon át történő kalória bevitel időszaka.

Immunszupressziv kezelés

A szervezet felismeri, hogy a beültetett új máj idegen, és az immunrendszer támadást indít a "behatoló" ellen. Az immunszupressziv gyógyszerek célja, hogy gyengítsék a támadást, és megvédjék a beültetett szervet, azaz megelőzzék a kilökődési reakciót, mely nem más, mint szervezet védekezése. Ez a kezelés azonban együtt jár a fertőzésekkel szembeni fokozott fogékonysággal is. Meg kell találni az egyensúlyt a fertőzéssel szembeni védekezés és a beültetett szerv védelme között, ami néha igen nehéz feladat. Szerencsére a műtétet követően idővel a szervezet egyre jobban elfogadja a beültetett májat, és ez lehetővé teszi az immunszupresszió csökkentését. Mégis, bizonyos, akár minimális immunszupresszió szükséges akár évekkel a műtét után is.

A ma ismert valamennyi immunszupressziv gyógyszernek vannak mellékhatásai. Hogy csökkentsük a mellékhatásokat, általában több szer kisebb adagját alkalmazzuk egyszerre. Ezzel elérhető a lehető legkevesebb mellékhatás a különböző szerek immunszupressziv hatásának összeadódása mellett. Így alakul ki az a gyógyszer "koktél" amely a legmegfelelőbb immunszupressziót biztosítja. Mivel minden személy más és más, ezt mindenki számára egyedileg kell beállítani.

Néhány immunszupresszív gyógyszert élethossziglan szedni kell (úgynevezett fenntartó kezelés) míg másokat a kilöködési reakció kezelésére használunk.

A műtét utáni szövődmények

Minden beteg, aki nagy műtéten esik át, sajnos tapasztalhat szövődményeket. A transzplantáción átesett betegeknél ennek fokozott a veszélye, mivel immunszupresszióban részesülnek, ami gátolja az immunrendszerüket és egyúttal a fertőzésekkel szembeni védekezőképességüket is.

Kilökődési reakció

A szervátültetést követő első 4-8 hétben a legtöbb beteg átesik egy vagy több enyhe, vagy mérsékelt fokú kilökődési reakción. Kezdetben lehet, hogy nem jelentkeznek a kilökődés egyértelmű jelei, de megfigyelhet kis változásokat: pl. megmagyarázhatatlan idegességet, feszültség érzést, ismételt hőemelkedést. Ha időben felismerik, a kilökődési reakciók sikeresen kezelhetőek

A kilökődés kezelése

A kilökődési reakció gyanúja laboratóriumi jelekből és a tünetekből merül fel, melyet gyakran májbiopsziával is igazolnak. Az enyhe kilökődési reakció általában csak gyógyszeradag emelést igényel, a középsúlyos és súlyos kilökődési reakció kezelése 3 napig tartó nagy dózisú kortikoszteroid kezelést ( shot vagy magyarul : lökés kezelés). Ha a kortikoszteroid kezelés után a kilökődési reakció még fennáll, vagy rövid idő elteltével újra visszatér, akkor egy hatékonyabb kezelésre, pl OKT3 vagy ATG, ALG lehet szükség. Az alkalmazható gyógyszerek igen széles és hatékony választéka miatt csak a betegek igen kis ( mintegy 5%) százalékánál alakul ki befolyásolhatatlan kilökődési reakció. E betegek kezelése egy ismételt májátültetés.

Fertőzések

Amíg az immunrendszer működésének gátlása a kilökődés megakadályozásához szükséges, a kezelés ugyanakkor rontja a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképességét. Ezért a műtét utáni időszakban érzékenyebb lesz a megfázással és egyéb fertőzésekkel szemben.

A fertőzések megelőzése

A körülöttünk lévő világban számos baktérium és egyéb mikroorganizmus él. Bár fontos, hogy a frissen májtranszplantált beteg ne kerüljön érintkezésbe a lehetséges kórokozókkal, azért nem válik remetévé. A műtétet követő három hónapban javasoljuk a tömegközlekedési eszközök, bevásárlóközpontok, mozik és színházak kerülését, azaz minden olyan helyét, ahol könnyen kaphat léguti fertőzést. Ugyanakkor a normális családi élet nyugodtan folytatható.

Veseműködési zavarok

A ciclosporin és a tacrolimus kezelés egyik lehetséges mellékhatása a veseműködési zavar kialakulása. A vese működéséről jó tájékoztatást ad a laborkontrollok során mért CN (vagy BUN) érték és a kreatinin érték. Ezek az értékek megemelkednek, ha a vese működése a gyógyszer mellékhatás következtében esetleg romlik. Nagyon sok esetben ezek az emelkedések a gyógyszer dózisától függenek, és a dózis csökkentésével visszatérnek a normális értékre. A károsodott veseműködés egyik korai tünete lehet az indokolatlan állandó fáradság kialakulása hirtelen, indokolatlan testsúly növekedéssel, illetve boka és lábszár ödéma kialakulása

Cukorbetegség

A cukorbetegség a vér cukorszintjének tartós emelkedését jelenti.A hosszú időn keresztül fennálló, kezeletlen cukorbetegség számos szövődmény kialakulásához vezethet: vakság, vese és szívpanaszok, vérkeringési zavarok.

Magasvérnyomás (hypertonia)

A magasvérnyomás és a szívbetegség az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá váló betegségek. Vérnyomása a szedett gyógyszerek mellékhatásaként is emelkedhet. Ha a magasvérnyomást nem kezelik, az gyengíti a szivet, és az erek idő előtti öregedéséhez vezet. Lehetséges, hogy vérnyomáscsökkentő illetve hugyhajtó gyógyszereket kell szednie. Ez megnöveli a vizelet mennyiségét, és így eltávolítja a felesleges folyadékot a szervezetéből.

Az életmódváltás sokat segíthet a magasvérnyomás megelőzésében és kezelésében.

Élődonoros májtranszplantáció

Az élődonoros májátültetés jelentősen csökkentheti a végállapotú májelégtelenségben szenvedő és ezért májtranszplantációra szoruló betegek állapotának további romlását. Magyarországon évente mintegy 7000 beteg hal meg végstádiumú májelégtelenségben. Ebből 70-80 beteg van a májtranszplantációs várólistán. Az agyhalottból származó szervek elégtelen száma miatt, a várakozási idő alatt évente 15-20 beteg hal meg az életmentő szervre várva.

Az élődonoros májátültetés előnyei és kockázatai a recipiens számára

Előnyök

Az élődonoros májtranszplantáció reményt adhat egy családtagunk, vagy közeli hozzátartozónk számára, hogy a további hosszas várakozás helyett újra teljes életet élhessen. Hepatitis C, vagy B vírus fertőzés esetén, a korai májtranszplantációval jelentősen csökkenthető a hepatocellularis carcinoma kialakulásának kockázata. Lehetőséget biztosít arra is, hogy hozzátartozónk egy kiváló minőségű szervet kapjon. Az élődonoros májtranszplantáció során a beavatkozás egy előre megválasztott időpontban, nyugodt körülmények között, optimális időzítéssel történik, még mielőtt a májra váró beteg állapota nagymértékben romlana.

Kockázatok

A májtranszplantációt követő egyéves várható túlélés 80-90 % körüli agyhalottból történő transzplantáció esetében. Tekintettel a képalkotó vizsgálatok (CT, UH, MR), és a sebészi technika jelentős fejlődésére az elmúlt években, a felnőttkori élődonoros transzplantáció után várható túlélés is gyakorlatilag a fentivel azonos. Jóllehet a beültetett májrész funkciója általában már közvetleníül a műtét után kiváló, a sebészi szövődmények kockázata kissé magasabb élődonoros transzplantáció esetében. Ez elsősorban az epeúti, illetve az érszövődményekre vonatkozik. A műtét utáni epecsorgás, és epeúti szűkület agyhalottból történő transzplantáció esetén 5-10% körüli, élődonoros átültetésnél 10-25 %-ra emelkedhet. Ennek oka elsősorban, hogy a májrészlet transzplantációjakor kisebb átmérőjű epeutakat kell egymással, vagy egy bélszakasszal egyesíteni. Hasonló a helyzet a májat ellátó artériás összeköttetéssel, anasztomózissal. Élődonoros átültetés esetében az oxigéndús vért szállító verőér átmérője szintén lényegesen kisebb, emiatt az artériás thrombosisok száma is kissé magasabb az élődonoros transzplantáció esetén. Számszerűen 2-5 % az agyhalottból történő átültetésnél, illetve 5-10 % az élődonoros transzplantációnál. Azt is meg kell említenünk, hogy ezen szövődmények nagy része újabb műtét nélkül megoldható anélkül, hogy ez a hosszú távú eredményeket lényegesen befolyásolná. A Transzplantációs és Sebészeti klinika Májtranszplantációs munkacsoportjának tagjaiként úgy gondoljuk, hogy a kissé magasabb technikai kockázatnál nagyobb előnyt jelent az időben történő, jó minőségű szervfunkciót biztosító élődonoros átültetés.

A kivizsgálás főbb szempontjai

•   Az élődonoros májtranszplantáció recipiens jelöltjeinek eleget kell tenniük a májtranszplantáció indikációjának általában, és a májvárólistán kell lenniük a várólista bizottság döntése alapján.
• A recipiensnek írásban kell nyilatkoznia arról, hogy az élődonoros májátültetést vállalja
• A recipiens jelöltek a májvárólistán maradnak az élődonoros kivizsgálás alatt is, státuszuk nem változik, és ha időközben agyhalottból származó máj válik elérhetővé számukra, transzplantációban részesülnek a kivizsgálás menetétől függetlenül.
•  A donornak írásos nyilatkozatot kell tennie arról, hogy a donáció önkéntesen történik, és tudnia kell, hogy nyilatkozatát indoklás nélkül, bármikor visszavonhatja, illetve módosíthatja.
• A donorok életkora 18-60 év között lehet.
• A donorok egészségének megőrzése elsődleges szempont a kivizsgálás során.
• A kivizsgálás időtartama az előírt vizsgálatok elérhetőségétől függően változik, általában 4-6 hét. A komplett kivizsgálás után, a Májtranszplantációs team egyes vizsgálatok megismétlése, illetve kiegészítő vizsgálatok mellett dönthet a donor biztonsága érdekében.
• A donoroknak tudniuk kell, hogy a kivizsgálás egyben részletes szűrővizsgálat is, amelynek során addig nem ismert kórképek, esetleg betegségek is felismerésre kerülhetnek. Ez a donációt meghiusíthatja, viszont lehetőséget adhat az újonnan felfedezett betegségek korai, és időbeni kezelésére.
• A felnőttkori májátültetés sikeres megvalósulásához a donor, recipiens, és a Májtranszplantációs-team közötti egyetértés, és együttműködés szükséges.
• A recipiens jelöltnek beleegyezését kell adnia ahhoz, hogy a betegsége természetéről, esetlegesen az új májban való ismételt kialakulásáról – a kockázat felmérése érdekében – a potenciális donort tájékoztassuk.
• A donorjelöltnek tudnia kell, hogy a kivizsgálás során fellépő bármely problémával, kérdéssel kapcsolatban bizalommal fordulhat a Májtranszplantációs-teamhez.

 A donorvizsgálat menete:

Májszegment donorként olyan egészséges felnőttek jöhetnek szóba, akik jó fizikai, és pszichés állapotban vannak. Aktív fertőzés, illetve daganatos betegség a kórtörténetben ellenjavallatot képez. A donorjelölt májfunkcióinak normálisnak kell lenniük. A donorjelölt májának vérellátásának, és epútjainak a transzplantáció szempontjából megfelelőnek kell lenniük, az anatómiai variációk a donáció ellenjavallatát képezhetik a Májtranszplantációs-team döntése alapján

• • A dohányzás, és a hormonális fogamzágátlók megnövelik a thromboemboliás szövődmények kockázatát a műtét után, ezért a műtét előtt legalább egy hónappal a dohányzás elhagyását javasoljuk.
  • Hasonlóan, hat héttel a tervezett műtét előtt a hormonális fogamzásgátlás más módszerre történő váltását   javasoljuk.

• • A vércsoport (ABO) kompatibilitás a potenciális donor és recipiens között az első vizsgálat. Inkompatibilitás esetén a donáció nem jön szóba.

• • Az első vizsgálatok közé tartozik a részletes anamnézis, és fizikális vizsgálat,
  • Kétirányú mellkasrtg, EKG, laborvizsgálatok
  • A szerológiai vizsgálatok (vírusvizsgálatok)

• • Amennyiben ezek a vizsgálatok negatívak, kerülhet sor a képalkotó vizsgálatokra (hasi UH, Angio CT, és volumetria, és az MR-Cholangiographia), és a májtranszplantációs sebészeti, anaesthesiológiai, és belgyógyászati konzíliumokra. A májtranszplantációs sebész-, és radiológus-team által történik a vizsgálatok kiértékelése, és születik döntés arról, hogy a máj anatómia, és a volumetria ismeretében a potenciális donor alkalmas-e a májszegment adományozására. Zsírmáj gyanújának felmerülésekor májbiopsiát javasolhatunk, illetve testsúlycsökkentést, majd a vizsgálatok megismétlését kérhetjük.

• • Abban az esetben, ha valamelyik vizsgálat miatt a donorjelöltet nem tartjuk alkalmasnak, arról tájékoztatjuk és abban az esetben, ha a donor kéri, a recipiensjelöltet is tájékozatjuk arról, hogy a donáció miért nem jön létre, illetve a donor miért nem alkalmas.

• • A donormájszegmenttel fertőzések is átvihetők a recipiensbe, ezért a donor felelőssége is, hogy ha fertőző betegség (nátha tünetei, influenza, láz stb.) kialakulását észleli a kivizsgálás alatt a Májtranszplantációs-teamet haladéktalanul értesítse.

• Alkohol fogyasztásának elkerülése javasolt a donor műtét előtt legalább három héttel, illetve a műtét után még két hónapig.

Előnyök, kockázat, és a lehetséges szövődmények

A donorok egészségi állapota szempontjából a kivizsgálásnak, és műtétnek két előnye lehet:

1) A donor részletes kivizsgálása során időben kiderülhetnek olyan betegségek, amelyek különben nem kerültek volna felismerésre.

2) A donor azáltal, hogy megmentette családtagja életét, büszke lehet nemes cselekedetére, amely önértékelését, és megbecsülését jelentősen javítja.

• • Ugyanakkor, a donorműtétnek, bármilyen körültekintően, és precízen is végezzük, lehetnek szövődményei, amelyek maradandó károsodáshoz, és akár halálhoz is vezethetnek. Ezért a donorjelöltnek ismernie kell ezeket felelős döntése meghozatalához.

• • A világon eddig több mint 2000 élődonoros májműtétet végeztek. Ebbe benne foglaltatik a jobb, és bal lebeny eltávolítása is. Észak-Amerikában, és a világ más részein is a májszegment donáció kapcsán haláleset is előfordult. Az eddigi tapasztalatokat elemezve, a bal lebeny donációja esetében a halál kockázata 0.2.-0.5 %, jobb lebeny esetében 0.3-1 %. Olyan is előfordult, hogy a donor, a májszegment eltávolítás után kialakult májelégtelenség következtében, májátültetésre szorult.

• • A műtét nagy, jobb bordaív alatti sebészi metszésből történik, amely alatt maradandó érzéskiesés várható, illetve sérv kialakulása is lehetséges.

• • A lehetséges szövődmények közé tartoznak az altatás lehetséges mellékhatásai, agyvérzés, szívinfarktus, vérrögképződés, és tüdőembólia, hasűri, és/vagy mellkasi folyadékgyülem, alsóvégtagi duzzanat, vérzés, epecsorgás, amely miatt reoperáció válhat szükségessé, sebfájdalom, májelégtelenség.

• A recipiens oldalon is számos szövődmény lehetséges: az is előfordulhat, hogy a recipiens meghal a műtét alatt, illetve közvetlenül a műtét utáni időszakban.
• Az élődonoros májátültetés egy új sebészeti módszer, és lehetőség, ezért előre nem látható szövődmények is előfordulhatnak.

A donor műtéte:

  A donorjelölt kórházi felvétele a műtét előtti napon történik, ekkor ismételten meggyőződünk arról, hogy a nincs-e aktuálisan a donációt kizáró ok (aktív fertőzés). Szükség esetén a laborvizsgálatok, mellkasröntgen megismétlése mellett dönthetünk.

• • A műtét előtti napon könnyű vacsora, éjfélig folyadék, majd éjfél után semmi sem fogyasztható.

• • A műtét reggelén antibiotikumot, és véralvadás gátlót adunk.

• • Már a műtőben, az altatás bevezetése előtt epidurál kanül bevezetése történhet a gerinccsatornába, helyi érzéstelenítésben, a műtét utáni hatékonyabb fájdalomcsillapítás érdekében.

• • A műtét a jobb bordaív alatti metszéssel kezdődik, majd a hasüregben történt tájékozódó tapintás után, amellyel más hasi betegségeket igyekszünk kizárni, az epehólyag eltávolítása, és intraoperatív cholangiographia (epeúti feltöltés röntgenkontrasztanyaggal) történik. Ezzel az epeutaknak, a műtét előtti vizsgálatokkal esetlegesen fel nem ismert anatómiai variációit igyekszünk feltárni. Amennyiben itt találkozunk olyan lelettel, amely a donor biztonságos műtétjét nem teszi lehetővé, az epehólyagot eltávolítjuk, és a hasfalat zárjuk. Ez az eset ritkán, az esetek mintegy 2-4 %-ában fordulhat elő. Amennyiben anatómiai rendellenesség nem áll fenn, a műtétet folytatjuk. A műtét általában 6-8 óráig tart. Felnőttek esetében általában a jobb lebenyt (a máj V,VI,VII,VIII-as szegmentumait, gyermekeknél inkább a bal lebenyt (II., III-as, esetleg IV-es szegmentum) transzplantáljuk (1., 2., 3. ábra), de ez függ a donor, és a recipiens testsúlyától is. A májszövet kiváló regenerációs készséggel rendelkezik, ezért a máj tömege - a donorban, és recipiensben egyaránt- a beavatkozást követő 4-6 hétben visszanő, és tömege eléri a műtét előtti nagyságot. A műtét után a donor az intenzív osztályra kerül, ahol 2-3 napig szoros megfigyelésben részesül, majd állapotának stabilizálódása után az általános sebészeti osztályon kezeljük tovább. A műtét alatt behelyezett elvezető csöveket, draineket fokozatosan eltávolítjuk. A máj állapotát laboratóriumi vizsgálatokkal, és hasi ultrahanggal követjük. A normális étkezéshez várhatóan a 4.-5. műtét utáni napon lehet visszatérni a bélműködés beindulásától függően. Egyes betegeknél átmeneti sárgaság alakulhat ki a műtét után, ez általában pár nap után megszűnik, néha azonban epeúti vizsgálat (ERCP) válhat szükségessé, hogy az esetleges epeúti szövődményeket kizárjuk. A műtét után a thromboembóliás (vérrögösödés) szövődmények kialakulása megemelkedik, ezért a kórházi tartózkodás alatt, illetve a műtét után összességében hat hétig a véralvadást csökkentő gyógyszerek adása szükséges. A kórház elhagyása kb. két-három hetes kórházi tartózkodás után esedékes. Ezelatt is, gyógytornász segítségével, mielőbbi fizikai aktivitás (séta) javasolt.

• • A műtét előtt két egység saját vér adományozását javasoljuk, amelyet a műtét alatt, illetve után szükség esetén visszaadunk.

• • A szövődmények egy része a műtét utáni korai időszakban, mások későbben jelentkeznek, ezért a kórház elhagyása után is, bármely állapotváltozásról a Májtranszplantációs-teamet azonnal értesíteni kell.

• A műtét után, négy-hat hét otthoni pihenés javasolt, a korábban megszokott aktivitás, és energiaszint visszatérése kb. három hónap múlva várható.

Sebészi szövődmények

Általában a szívkoszorúerek betegségei, az agyi erek betegségei, az idült tüdőbetegségek jelentősen növelik a műtét körüli szövődményeket, emiatt a májrészlet adományozása ellenjavallt.

Dohányzó donorok esetében célszerű a dohányzást 8 héttel a tervezett műtét előtt abbahagyni. Számos centrumban dohányzás esetében a donációt nem végzik el.

A túlsúlyosság fokozott kockázatot jelent a vér rögösödésének szempontjából is. A túlsúlyos betegek májának zsírtartalma is gyakran magasabb, ezért ezeket a jelölteket, betegeket gondosan ki kell vizsgálni, és gyakran jelentős testsúlycsökkentést javasolunk.

Fokozott véralvadási készség

Fokozott kockázatot jelentenek a vér rögösödésének szövődményei, ezért a fokozott véralvadási készség ellenjavallatot képez, az ilyen betegek részletes alvadológiai kivizsgálása, az V-ös véralvadási faktor, és a cardiolipid ellenanyag kimutatása szükséges. Akinél az V-ös véralvadási faktor mutációját lehet kimutatni, és nem volt anamnézisében vérrögösödés szövődménye, nem szükséges kizárni az adományozásból, mert a szövődmény alacsony a műtét alatt, és után adott, véralvadást megelőző kezelések miatt.

Átvihető betegségek

Az AIDS, és a fertőző májgyulladás könnyen átvihető a transzplantáció során, így a donáció kizáró tényezője. A nyirokrendszer daganatai, és az emberi herpesz vírus átvitele esetén, fehérvérűség, bénulások, vagy más rosszindulatú daganatos megbetegedések alakulhatnak ki. Májszegment adományozás ezen aktív betegségek esetében nem végezhető el. Gyógyított vérbaj, vagy tüdővész, vagy Cytomegalo-vírus pozitivitás esetében a szervadományozás elvégezhető.

A donor esetében figyelni kell a családi előzményekben már előfordult daganatos megbetegedésekre is. Bőrrák, veserák, emlődaganat, a legtöbb vérképző rendszeri daganatos megbetegedések, gyomor tumor, és más rosszindulatú megbetegedések a szervadományozás ellenjavallatát képezik. A daganatok korábbi gyógyítása, gyógyszeres úton, egy további gondot jelent. Elvégezhető az adományozás abban az esetben, ha a donornak kezelt kezdődő bőrrákja, vagy méhszáj daganata van. A hólyag kezdődő daganatos megbetegedése az adományozást kizárja.

Nemzetközi tapasztalatok

A SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika munkatársai, két nagy tapasztalattal rendelkező, világhírű élődonoros májcentrumban (Kanada-Toronto, és Németország-Hamburg) szerezték tudásukat, és ezekkel dolgoznak együtt élő munkakapcsolatban. Hamburgban 15 éve, a kanadai Toronto General Hospital-ban 2000 óta végeznek élődonoros májátültetést. Torontóban több mint 190 ilyen beavatkozás történt. Ezen időszak alatt nem volt műtéti halálozás, vagy nagyobb sebészi szövődmény. Az átlagos műtéti idő 390 perc, az átlagos műtéti vérigény 800 ml volt. Három donor esetében a műtét elején végzett cholangiographia, (epeúti festékes röntgenvizsgálat) olyan epeúti változatot mutatott, amely miatt a májszegment eltávolítását nem végezték el. A májszegment átültetésen átesett recipiensek 80 %-a él, és jól van a transzplantáció után.